Kívánatos, hogy a csöveket a lakáson belül lehetőleg ne lehessen látni. Új épületeknél azokat azért mindjárt a falban helyezik el. Egészségügyi berendezésekhez szükséges ellátó-és lefolyóvezetékek utólagos beépítése esetén a régi, de akár az új falakba is gyakran hornyokat vésnek, hogy a vezetékeket azokba fektessék. A hornyok azonban sok falnál statikai okokból nem engedhetők meg.

Ezért, mint gyakorlatilag kivitelezhető megoldás, a takarófalas szerelés kínálkozik. A takarófalas szerelés azt jelenti, hogy a vezetékeket a régi fal előtt, azonban egy ez előtt álló fal által mintegy takarva, fektetjük le. A megvalósítás módszere különböző lehet.

Falat a fal elé

A vezetékeket a régi fal előtt fektetjük le, a szerelvények csatlakozásait falikorongokkal előkészítjük. A vezetékek szigetelése után (a hőveszteség, ill. izzadás elkerülése céljából) azokat egy előfallal falazzuk körül. Erre a célra különösen alkalmasak a gázbeton téglák. A szerelésen utólagos változtatásokat csak nagy munka árán lehet végezni. A hornyos szereléssel szemben előnyös viszont a nagyobb zajvédelem és a statikailag kedvezőbb kialakítás (a szabvány sok esetben megtiltja a kivágásokat).

Szárazburkolat

A szárazburkolattal készített takarófalas szerelés az ezermester számára sok lehetőséget kínál. A szükséges vezetékeket a fal előtt fektetjük le, anélkül, hogy azok az épülettesttel közvetlenül érintkeznének (hangszigetelő csőbilincsek). Ezután következik fa-, acél vagy alumíniumprofilokból egy takarófal-szerkezet építése, melyet szigetelőanyaggal töltünk ki és vízálló gipszkarton lapokkal borítunk.

A csatlakozások számára való kivágásokat méretre készített sablonok és lyukfűrész segítségével fűrészeljük ki a gipszkarton lapokon.

Ennél a takarófalas szerelésnél az egészségügyi létesítmények későbbi változtatását könnyebben végre lehet hajtani. Ha mosdót, függesztett bidét vagy függesztett WCcsészét kívánunk felerősíteni, a takarófalat megfelelően merevíteni kell.

Ennél a takarófalas szerelésnél előre gyártott egészségügyi modulokat alkalmazunk. Ezek egy gyártórendszeréhez tartozó előre gyártott elemek. A tartókat egyszerűen beakasztjuk az előre felcsavarozott fali vagy padlósínekbe. Ugyanígy akasztjuk be a függesztett WC-hez való elemeket, majd összekötjük a padlósínnel. A különböző szerkezeti egységeket, például a WC-csatlakozást az öblítőszekrénnyel, a bidécsatlakozást, a fürdőkád vagy a mosdó csatlakozását hasonlóképpen a meglévő falra lehet erősíteni. Azokat a rendszerbe illeszkedő hozzáfolyó- és lefolyóvezetékekkel kötjük össze. Ha a melegvíz- és hidegvíz-vezetékek céljára rugalmas műanyag csöveket használunk, akkor az emeleti elosztó és a kész modul között többnyire még csőidomokat sem kel beépíteni.

Az ilyen szerelési egységeket, valamint a félig nyitott modulokat is a már említett módokon takarófallal borítjuk be.

• A befalazás különösen akkor célszerű, ha a berendezési tárgyakat könnyűszerkezetes fal elé szereljük.

 • A lapokkal való burkolás akkor ajánlható, ha a takarófal elemei a fal előtt felállított, profilos tartókból készült szerkezetbe vannak beakasztva, vagy önhordó módon keretben függenek.

A termék típusától függően a gipszkarton lapokat először még elő kell készíteni (a csatlakozásokhoz való lyukakat ki kell fűrészelni), vagy azokat egyszerűen csak fel kell csavarozni (a lapokon a kivágások már rajta vannak). A takarófalas szerelésnek ezt a színvonalas fajtáját általában a vízvezetékszerelő végzi el.